Előzmények

Az egész valamikor 2011 késő őszén kezdődött. Már régóta gondolkoztam azon, hogy hová is költözzek szüleimtől. Zsófival akkor még csak egy pár hete voltunk együtt, mikor egy hétfő este Kispesten keresztül mentem hazafelé az autószerelőmtől, és gondoltam, benézek a Kós Károly térre, megnézni pár lakáshirdetést. Valamilyen kertes, házas környezetben képzeltem el a jövőm, semmiképp sem szerettem volna beköltözni a betondzsungel közepébe, viszont a 25 évnyi agglomerációból való ingázás megtanított, hogy a jó közlekedés igenis fontos, amit a legkönnyebben egy belvároshoz közelebbi lakhellyel lehet megvalósítani. Zugló, Buda hamar kiesett az ára miatt, és azt hittem, Wekerle sem lesz elérhető, ám ezen a hétfői napon én lepődtem meg a legjobban, hogy a téren lévő hirdetésekben szereplő árak nem is tűnnek elérhetetlennek. Gyorsan lefotóztam mindet, majd hazamentem, és elküldtem az egész pakkot Zsófinak is, elkezdtük őket együtt nézegetni.

Éjszakába nyúló lázas válogatás kezdődött, és egyre jobban körvonalazódott, hogy ez az a hely, ahová majd egyszer költözni szeretnénk. Zsófi azóta a menyasszonyom, és nagyon örülök, hogy már ilyen korán együtt kezdhettük el felépíteni, megálmodni későbbi közös életünket.

A következő napokban Édesapám bevonásával gyomláltuk a rengeteg wekerlei hirdetést. Apa építészmérnök, így szerencsére szakértő szem állt mellettünk. Először elvetettük az emeletes társasházi lakásokat, majd a négylakásos földszinteseket is, és háromszobás kétlakásos házban kezdtünk gondolkodni. Ezzel meglehetősen leszűkítettük a kínálatot. Az is egyre világosabbá vált, hogy szerkezetileg jó, ám viszonylag lelakott és olcsó ház lenne az ideális, amit azután felújíthatunk a saját igényeink szerint, minőségi anyagokból. Így tényleg olyan lehet, amilyennek szeretnénk, és biztosak lehetünk benne, hogy nem szakad ránk a plafon két év múlva. Mindezen feltételeket összerakva egyetlen hirdetés maradt, ami jónak tűnt.

Innentől felgyorsultak az események, a lakást helyét megtaláltam csütörtök este, és megbeszéltem egy találkozót az akkori tulajdonossal másnapra, pénteken megnéztük, majd szombaton meg is egyeztünk. Így jutottunk el hat nap alatt a gondolattól odáig, hogy az enyém volt a ház. :)